Hírlevél


Hírek


WU19U19 arany végzősök

kelemenakos - 2016.1.23. 16:40

Kiadó felület 660x82

A Wolves juniorjai sima döntőbeli győzelemmel, veretlen hazai szezont zárva, szerezték meg az idei U19-es magyar bajnokság aranyérmét. Gratulálunk a bajnokoknak! A csapat összes tagjának jár az elismerés, ebben a cikkben mégis arra a tíz játékosra koncentrálunk akik utoljára játszottak junior mérkőzést, ugyanis jövőre már “túlkorosak” lesznek.

U19 arany végzősök

A bajnok U19-es csapat “kiöregedő” tagjai:

Aladics Antonello

Balog Szabolcs

Gombos Bence

Hegyi Péter (Louie)

Jándi Lőrinc

Nemes Nátán (idén sérülés miatt nem játszott a juniorok között)

Pap Olivér (a döntő legértékesebb játékosa)

Ratkovics András

Szabó Bence

Vizi László



Mit gondoltok, miben/hogyan kerekedtetek felül a többi csapaton idén?


Jándi Lőrinc: Az idei évben nagyon sok remek játékos volt a junior csapatban, akik már a felnőtt bajnokságokban is bizonyíthattak, esetleg a válogatottban is. Sok tapasztalt és erős játékossal tudtak dolgozni az edzők, akik a legjobbat hozták ki belőlünk. Meccsről meccsre jobbak voltunk, és a végén egy szép győzelemmel koronáztuk meg az évet.


Ratkovics András: Ez a szezon számomra az elejétől kezdve más volt, mint az eddigiek. A csapatban hatalmas potenciál volt. Ezt tudtuk. Az első meccsen “hoztuk a kötelezőt”, de utána valami úgy éreztem elpattant. A tapasztalatlanabb játékosok készpénznek vettek minden győzelmet, úgy érezték sem edzésen, sem a meccseken nem kell pluszt hozzáadjanak a csapathoz. Ez meglátszott a teljesítményünkön és az alapszakasz során 2 nagy pofont is kaptunk a YGU, valamint a Miskolc csapatától (ezúton is gratulálok a remek teljesítményükhöz), DE a csapat felébredt, összeszedte magát és bajnokként viselkedett, mind edzésen, mind a mérkőzéseken. Így visszatekintve úgy gondolom nem feltétlenül a többi csapaton kellett felülkerekedjünk. Sokkal inkább magunkon.


Pap Olivér: Már szezon elején elég nagy eséllyel indulhattunk neki a bajnoki címnek, ami részemről inkább egy teher volt, hiszen kötelezően kellett volna hoznunk a papírformát, vagyis az aranyérmet. A bajnokság közepére rá is nyomta a pecsétjét ez a hátunk mögött lihegő megfelelési kényszer. Sajnos erre számítanunk kellett, hogy az ellenfelek alábecsülése okozhat problémákat. A magabiztos kezdés után ez a kis hideg zuhany (Miskolc elleni szoros mérkőzés), idejében felébresztett minket: bizony ezért az éremért is meg kell küzdeni. De ahogyan egy szép szezonhoz illik, egy nagy Wolves győzelemmel kezdhettünk és egy másikkal zárhattunk, ezzel keretbe foglalva a bajnokságot.


Hegyi Péter: Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de úgy gondolom, hogy Magyarországon, mi rendelkezünk a legjobb csapatállománnyal, mind játékosok, mind edzők terén. Az alapszakasz igen csak hullámzó teljesítménnyel zárult. Hol jobb (Debrecen), hol rosszabb (YGU, Miskolc) eredménnyel. Szerencsére még idejében észbe kaptunk, és sikerült -úgy gondolom- precíz és szép játékkal megnyernünk a bajnokságot.


Gombos Bence: Egyértelműen nálunk a legerősebb az utánpótlás képzés, rengetegen játszunk fel a felnőtt csapatba évek óta. Egész évben folyamatosan edzünk és fejlődünk. A rengeteg jól képzett edzőnk és a rengeteg edzés kellőképp fel tudta készíteni az újoncainkat is, hogy tényleg egyáltalán ne legyen kérdés ki nyeri idén az U19-es bajnokságot.


Aladics Antonello: Úgy gondolom, hogy a csapat összességében elég jól teljesített. A szezonban elég hullámzó teljesítményt nyújtottunk. Két sima, és két szenvedős győzelemmel zártuk az alapszakaszt. Aztán jött a playoff, ahol minden megváltozott. A miskolci gárdát úgy fogadtuk, hogy egy viszonylag szoros mérkőzést fogunk játszani, de nem így lett. Fizikailag, és mentálisan is föléjük kerekedtünk, és a bajnoki döntőbe jutottunk, ahol Cowbells csapatával találtuk szemben magunkat. Az ellenfél csapatában is voltak jó képességű játékosok, úgyhogy én azt mondom, hogy azzal nyertük meg a mérkőzést, hogy mentálisan végig fényévekre voltunk Magyarország második legjobb csapata előtt.


Vizi László: Óriási izgatottsággal vártam ezt a szezont, mivel szeptember elején csatlakoztam a csapathoz. Miskolcon kezdtem pályafutásomat idén május közepén és augusztusban jutottam arra, hogy a Wolves keretein belül szeretnék játszani. Az országos edzőtáborban ismertem  meg a srácok nagy részét, láttam hogy nagyon tehetségesek és nagyon elszántak, ahogy az edzések is teljesen más színvonalat képviselnek és ez be is bizonyosodott ebben a junior szezonban. Igaz volt egy kis megingás a szezon közepén, mindenki biztosra vette a győzelmeket ezért visszaesett a teljesítmény jó pár játékosnál, de szerencsére ezt sikerült orvosolni és utána az elődöntőben illetve a döntőben magabiztos győzelemmel sikerült megnyerni a bajnokságot.


Balog Szabolcs: Úgy gondolom az edzőtábor alatt már sikerült egy közös hangot találni a srácokkal és kiváló hangulatban tudtunk edzeni a továbbiakban is. Sikerült remek közösséget összehoznunk, ez az ami előre vitt minket az egész szezon alatt. Voltak hullámvölgyek, de ezen is sikerült felülkerekednünk, és sikeres szezont tudtunk magunk mögött hagyni így utoljára a juniorban.


Szabó Bence: A legfontosabb szerintem az volt, hogy a csapat nagy része már évek óta játszik, így óriási rutinnal álltunk neki a szezonnak. Másik dolog ami segítette a csapatot a bajnokság megnyeréséhez az az volt, hogy sokan tavasszal a felnőtt csapattal edzettünk, ahol teljesen más volt a sebesség és az ütések nagysága. Így ezek után a junior meccsek már sok meglepetést nem jelentettek.



Volt a döntő után felszabadult, féktelen dorbézolás az éjszakában, vagy otthon aludtatok?


Jándi Lőrinc: Ahogy szokás, megünnepeltük a győzelmet, és a bajnoki címet.


Ratkovics András: Őszinte leszek, volt! De természetesnek érzem, hogy az ember egy hosszú, eredményes szezon, valamint egy pazar döntő után egy kicsit ünnepeljen.


Pap Olivér: Kulturált keretek között iszogattunk és megbeszéltük szép pillanatainkat a szezonban.


Hegyi Péter: Természetesen elmentünk és megünnepeltük a győzelmet, ahogy azt kell.


Gombos Bence: Az este elején a csapattal tartottam később szűkebb körben visszafogottan ünnepeltem.


Aladics Antonello: Természetesen egy bajnoki győzelem után nem maradhat el a felhőtlen ünneplés.


Balog Szabolcs: Igen természetesen.


Vizi László: Ez természetes. Az ünneplés nem maradhatott el.


Szabó Bence: Megünnepeltük a győzelmet, úgy ahogyan egy bajnoki címet kell.



Oli MVP díjat kapott a döntőben nyújtott teljesítményéért. Mit gondoltok erről?


Jándi Lőrinc: Szerintem kiérdemelte! Egész évben szépen dolgozott és stabilan jó teljesítményt nyújtott a meccseken, hozta a yardokat amit elvártunk tőle.


Ratkovics András: Olival a kezdetek óta ismerjük egymást, szinte együtt kezdtük el ezt a sportot és rengeteg nagy pillanatnak lehettünk részesei egymás életében. Mindig is lenyűgözött a kitartása és az odaadása a sport iránt. Úgy gondolom a meccsen nagyon jó teljesítményt nyújtott, de ha azért nem is, az 5 éves odaadó munkájáért megérdemelte.


Pap Olivér: Ezt a díjat a csapat kapta és én jelképezhettem. Mivel egy futás orientált offense vagyunk, sikereimhez jelentős mértékben hozzájárult az fal, akik általában nincsenek rajta a sztárjátékosok listáján, de mégis egyenként megérdemelnének egy-egy díjat. Név szerint: Hegyi Péter LG, Bojtor Ádám C, Gorzás Benedek RG, Varga Péter TE.


Hegyi Péter: Olinak több éve próbálom szabaddá tenni az utat (több-kevesebb sikerrel). Mindig is élveztem vele játszani és úgy gondolom abszolút megérdemelte ezt a díjat. Az egész szezonban kiegyensúlyozott és pazar játékkal dolgozott és az edzéseken is a maximumot nyújtotta. Ez a díj tökéletes lezárása volt a hosszú és szép U19-es éveknek.


Gombos Bence: Olivér az a játékos akivel nagyon szeretek együtt játszani. Dolgozik az edzéseken és azokon kívül is és meg is látszik ennek az eredménye. Nem csak a futásokat oldja meg kiválóan de a passz blokkolásnál is maximálisan teszi a dolgát. Pont ezért megnyugtató mellette játszani. Teljes mértékben megérdemli a díjat!


Aladics Antonello: Szerintem teljességgel megérdemelte. Jól dolgozott edzéseken, és a mérkőzéseken is maximumot hozta ki magából.


Vizi László: Maximálisan megérdemelte Olivér ezt a díjat. Nagyon szépen játszott a szezonban.


Balog Szabolcs: Teljesen jogosan kapta meg a legértékesebb játékos címet. Jól teljesített egész szezonban.


Szabó Bence: Ha volt ember aki megérdemelte ezt a címet akkor az ő volt. Nem csak a döntőn, de egész szezonban kőkemény teljesítményt nyújtott.



Arról hogy a felnőtt csapatnál hogyan élték meg a Hurricanes játékosok év eleji csatlakozását már van némi fogalmunk.
Nálatok, fiataloknál mik a tapasztalok?


Jándi Lőrinc: Jómagam is a Hurricanesben kezdtem a focit, és 4 évig játszottam a narancs-zöld mezben. Ezért eleinte elég érdekes volt a piros mez meg az új emberek, de kellemesen csalódtam, mert tárt karokkal vártak minket. És szerintem sikerült is viszonylag rövid idő alatt beilleszkednem, ahogy a többieknek is a csapatban. Kellemes légkörben teltek az edzések és a pályán kívül is megtaláltuk a közös nevezőt.


Ratkovics András: A Hurricanes junior játékosaival először az edzőtáborban találkoztam. Pár nap múlva a sok rookie miatt már azt sem tudtam feltétlenül megkülönböztetni ki az, aki új, ki az aki a Hurricanesből jött. Nagyon könnyen egymásra találtunk. Realizáltuk, hogy nincs is olyan nagy különbség emberileg sem köztünk, így könnyű volt új barátságokat kötni egymással. Egyébiránt a megnövekedett játékosállomány komoly rivalizáláshoz “harcokhoz” vezetett edzésen, így mindenkinek dolgozni kellett a kezdő pozícióért.


Pap Olivér: A 2013-as vereségünk után (amikor kikaptunk az elődöntőben a Hurricanestől, az osztrák döntő másnapján) nagy mértékben fűtött a revans és a harag amikor a következő szezonban először pályára léptünk velük. Sajnos még akkor sem sikerült győzelmet elkönyvelhetnünk, de amikor a döntőn hatalmas küzdelemben, egy field goal-nak köszönhetően magunknak tudhattuk a magyar aranyérmet, egészen más érzést keltett az U19-es Hurricanes és Wolves meccs légköre. A kiélezett párharc alatt sokkal inkább a játékosok kölcsönös tisztelete lépett az egykori gyűlölködés helyébe. Ezután gondoltam először azt, hogy ez ellen a csapat ellen szívesen játszanék a jövőben. Természetesen amikor megtudtam a Hurricanes felbomlását örültem, hiszen remek játékosok igazoltak át hozzánk, mind Juniorba, mind felnőttbe. De egyfelől egy veszteség is volt. Egy remek ellenfél foszlott ezzel szét.


Hegyi Péter: Egyrészről nagyon megörültem neki, hogy azok a játékosok akik a legnagyobb fenyegetést jelentették csatlakoznak hozzánk, másrészről úgy gondoltam hogy ezzel sajnos megszűnt a kihívás Magyarországon (ezt persze amikor nem koncentráltunk a többi csapat megcáfolta). Úgy gondolom sikerült beilleszkedniük a csapatba és jó volt új bajtársakkal, de legfőképpen új barátokkal együtt ünnepelni a szezonbeli győzelmünket.


Gombos Bence: Az egyik legnagyobb riválisunk megszűnt viszont kaptunk rengeteg kiváló játékost, ami fontosabb. Személy szerint a magyar bajnokság nem érdekel, viszont az osztrák bajnokságokban és a többi nemzetközi meccseken elengedhetetlen egy nagyon jó keret. Szóval vesztettünk egy nagyon jó ellenfelet, viszont sokkal jobbak lehetünk komolyabb szinteken.


Aladics Antonello: Erre a kérdésre én egy másik szempontból válaszolnék, mivel én a szezon közben, a debreceni mérkőzés után csatlakoztam a csapathoz. Mikor eleinte elkezdtem edzésekre járni, nem is tudtam róla, hogy a csapat egy része Hurricanes mezben harcolt a pályán néhány hónappal azelőtt. Ahhoz képest, hogy a két gárda a korosztály legnagyobb riválisa volt, szerintem elég gyorsan egy nagy, és erős csapattá kovácsolódott. Én is elég gyorsan be tudtam illeszkedni, mivel mind az edzők, mind a játékosok nagyon barátságosak voltak velem, és örülök, hogy ebbe a csapatba kerülhettem.


Vizi László: Személy szerint ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, hisz én is újonc voltam az idei szezonban. De örülök, hogy a kis Hurrikánok a Farkasokhoz csatlakoztak. Nagyon sok ügyes és jó játékost ismertem meg.


Balog Szabolcs: Én is a Hurricanesben játszottam 4 évig mielőtt feloszlott. Ennek vannak előnyei is és hátrányai is. Úgy gondolom mindig is ez a két csapat vitte előre a magyar bajnokságot, de annak ezzel vége lett. Mindig is szerettem a Wolves ellen játszani. Teljesen más érzés volt úgy fellépni a pályára, hogy most velük kell megküzdeni. Azzal, hogy megszűnt a ‘Canes oda lett a junior bajnokság értelme is hiszen előre lehetett sejteni hogy ki is fogja nyerni idén az aranyat. De azért meg kellet küzdenünk. Viszont létre jött egy olyan csapat amely akár Európa szinten is elérhet sikereket.


Szabó Bence: Amikor először hallottam, hogy jönnek hozzánk kicsit furcsálltam hiszen fő riválisaink mi voltunk. Miért pont ide jönnének? De aztán hamar rájöttem, hogy nagyon jót fog tenni a csapatnak és ez így is lett. Az edzőtáborban ismertük meg sokukat, és pár nap alatt összebarátkoztunk. Nyoma sem volt annak hogy pár hónappal azelőtt még egymást vertük agyon a pályán (talán néhány 3-0-as megjegyzést leszámítva).



Mit üzentek a junior korban maradt társaitoknak?


Jándi Lőrinc: Én azt üzenném ,hogy mindig hideg fejjel és keményen, de szívből játszanak. Akkor nem lehet baj.


Ratkovics András: Először is, hogy köszönöm nekik ezt a szezont és ezt a küzdelmet, mert úgy érzem méltón búcsúzom az U19-től. Másodszor a falnak üzenem, hogy vigyázzanak az öcsémre, valamint mindenkinek, hogy így tovább! Példás volt, amit az utolsó hetekben láttam. Mindenkitől.


Pap Olivér:A szótár az egyetlen hely, ahol az eredmény megelőzi a munkát” - Vince Lombardi


Hegyi Péter: Elsősorban a falaknak üzenném, hogy maradjanak higgadtak és edzenek keményen. Ha ők meg tudják csinálni amit meg kell csinálniuk, akkor az egész csapatnak ezerszer könnyebb lesz a dolga. De mindenkinek a csapatból üzenem, hogy legyen kitartásuk, edzenek sokat és jövőre is mutassák meg az egész országnak, hogy a Farkasok a legjobbak.


Gombos Bence: Edzés, edzés, edzés, és meg lesz az eredménye.


Aladics Antonello: Én azt üzenem, hogy dolgozzanak keményen, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét.


Vizi László: Csak is azt hogy nincs megállás srácok. Jövőre is hozniuk kell a bajnokságot. Nagyon köszönöm nekik ezt a szezont. Felejthetetlen volt.


Balog Szabolcs: Mindenképpen járjanak az edzésekre, tartsák be amit az edzőik mondanak, küzdjenek a helyükért a csapatban, ne kényelmesedjenek el. Tegyék oda magukat jövőre is, és mutassák meg a Cowbellsnek, hogy bajnokok tudnak maradni.


Szabó Bence: Legyen a Farkasok junior csapata címvédő a következő 10 évben.



Mit vártok a következő junior szezontól? Képes lesz az U19-es csapat nélkületek is bajnok lenni?


Jándi Lőrinc: Természetesen azt hogy megvédjék a bajnoki címet. Nincs kétségem felőle, hogy képességeik megvannak, és a jó edzők is. Csak rajtuk áll.


Ratkovics András: Biztosan képesek rá. Az egyetlen probléma, hogy ezzel ők is teljesen tisztában vannak. Ha visszavesznek az arcukból és olyan alázatot tanúsítanak, mint az idei szezon végén, akkor nem gördülhet eléjük akadály.


Pap Olivér: Igaz, hogy sokan nem rendelkeznek még hatalmas tapasztalatokkal, de a Farkas szív mindegyikben ott dobog. Ezért nem aggódom.


Hegyi Péter: Győzelmet várok, ez nem is volt kérdés. Tudom, hogy ez nélkülünk is sikerülni fog.


Gombos Bence: Természetesen bajnokok lesznek.


Aladics Antonello: Szerintem ha ugyanúgy odateszik magukat mint idén, akkor nélkülünk is sikerülni fog.


Vizi László: Biztos vagyok benne, hogy jövőre is sikerül összehozniuk. Keményen kell nyomniuk és beletenni mindent. Ügyesek és lelkesek. Ha maximális odaadással játszanak nem lesz gond a következő junior szezonnal.


Balog Szabolcs: Ha hozzák magukat, és azt ahogyan igazából tudnak játszani, akkor természetesen.


Szabó Bence: Igen, ha mindenki komolyan veszi a felkészülést és egyben marad a csapat.




Mit vártok a következő felnőtt szezontól? Mit gondoltok, mekkora szerepet fogtok kapni a “nagyok” között?


Jándi Lőrinc: Izgatottan várom. Sokat kell fejlődnöm, és erősödnöm ha a felnőttek között is sikeres szeretnék lenni, de optimista vagyok, és szerintem számítanak ránk az edzők.


Ratkovics András: A szezon során sikeresen bezsebelt bokasérülésem ugyan hátráltatni fog, de szeretném kivívni a helyem a csapatban, természetesen kezdőként. Rengeteget kell dolgoznom, hogy ezt elérjem, de állok elébe.


Pap Olivér: Nem lesz könnyű felzárkóznunk és átvennünk a felnőttek helyét, de sokunk játszott már a felnőttekkel és többnyire sikerült szépen helytállnunk. Méretben és gyorsaságban is fel kell vennünk a versenyt, de szeretjük a kihívásokat.


Hegyi Péter: Rengeteget kell edzenem és nagyon sok munkát kell belefektetnem, hogy helyt tudjak majd állni. Az hogy mennyi szerepet fogok kapni az csak is tőlem függ és a teljesítményemtől.


Gombos Bence: 3 éve feljátszom a felnőtt csapatba, 2 éve az osztrák bajnokságokban kezdő játékos vagyok, idén feljutottunk a divízió 1-be számomra az egész tél arról fog szólni, hogy megtartsam a helyem. Tisztában vagyok a hibáimmal tudom mit kell kijavítanom. Ezeket a dolgokat sikerül kijavítani és egyenletes teljesítményt tudok nyújtani. Bízom benne, hogy az elvárásaimnak megfelelő szerepet fogok kapni.


Aladics Antonello: Én nagyon várom, de tudom, hogy ha játszani szeretnék, akkor nagyon keményen kell dolgoznom, és be kell hoznom a lemaradásomat a többi  játékoshoz képest.


Vizi László: Nagyon várom már. Miskolcon sikerült minimálisan belekóstolnom a felnőtt szezonba. Az első meccsem pont a Farkasok ellen volt, ahova úgy álltam ki, hogy azon a héten kezdtem az egész amerikai focit. Nagyon sokat kell majd dolgoznunk, hogy tartsuk a felnőttekkel a tempót, de ezt nagyon várom. Csinálni kell, nincs mese.


Balog Szabolcs: Az, hogy milyen szerepet kapunk a felnőtt csapategységben az csakis rajtunk múlik. Küzdeni kell minden egyes játék percért amit a pályán tölthetünk.


Szabó Bence: Várom már nagyon a jövő évi szezont. Remélem sok lehetőséget kapok majd az osztrák DIV 1-es csapatban, de persze ez csak akkor lehetséges ha a maximumot nyújtom egész szezonban.


Mi volt a Farkas juniorságotok legemlékezetesebb mozzanata/története?


Jándi Lőrinc: Amikor életemben először csapatkapitányként léphettem a pályára.


Ratkovics András: Hmm...talán a döntők és a taktikai hányások szinte minden győztes meccs előtt fognak a legjobban megmaradni. 14 éves korom óta focizom és úgy érzem a juniorságom az egyik legmeghatározóbb, legszebb időszaka volt az eddigi életemnek.


Pap Olivér: Azt hiszem többünknek élete meccse volt a sárban és verejtékben megszerzett hosszabbításos Osztrák döntő megnyerése. De emellett természetesen első MVP-díjamra is szívesen fogok visszaemlékezni.


Hegyi Péter: Számomra az volt amikor az első szezonomban a 2013-as Osztrák U19-es bajnokságban a döntő utolsó 2 és fél percében hátrányban voltunk, de végig meneteltünk a pályán és 8 másodperccel a vége előtt Sziráki Bálint elkapta a labdát az endzoneban és kiegyenlítettünk. A meccset végül egy irgalmatlan kemény és izgalmas hosszabbításban meg is nyertünk.


Gombos Bence: 5 és fél éve játszom, 6 aranyat nyertem a csapattal rengeteg sérülésem volt, nagyon komolyak is. Többször többen leírtak, hogy nem fog ez nekem menni nem fognak sikerülni azok a dolgok amiket elterveztem… Mégis itt vagyok és ez az egész így ahogy van számomra egy egész ami egész életemben emlékezetes marad. De ha mégis egy dolgot ki kellene emelnem, akkor az a 2013-as osztrák döntő ahol 8 másodperccel a meccs vége előtt adtam egy egyenlítő touchdown passzt.


Aladics Antonello: Én másfél éve játszom ezt a sportot, de a Farkasok előtt csak kispályás focit játszottam, és már régóta vágytam rá, hogy nagypályán léphessek pályára. Így nekem a legemlékezetesebb pillanat az, amikor a Miskolc ellen először pályára léphettem.


Vizi László: Ide az egész szezont tudnám mondani. Életem első szezonja volt, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam és nagyon örülök hogy megismerhettem a srácokat!


Balog Szabolcs: Az első piros mezben szerzett TD-m.


Szabó Bence: Nehéz lenne megmondani melyik volt a legemlékezetesebb, így az összes döntőt mondanám amiken játszottunk.



Az interjút készítette: Tarnai Zoltán


Kiadó felület 660x82