A linebacker poszton játszó Bálint fiatal kora ellenére több év tapasztalattal rendelkezik és igen kanyargós utat járt be. Hét csapat színeiben is játszott, mielőtt a Falkába került. Az ő gondolatait olvashatjátok ebben a cikkben.
A Wolves 2019. évi hagyományos évzáró rendezvényen Hegedűs Bálint vehette át a „Jövő reménysége” címet a W1-ben nyújtott figyelemreméltó teljesítményéért.
Hogyan és mikor ismerkedtél meg a sportággal?
HB: 2011-ben egy Újpest Bulldogs-os iskolai előadás során hallottam a sportról és a közelgő TryOut-jukról, majd az öcsémmel rövidesen ott találtuk magunkat. Annyira megfogott akkor ott a légkör, hogy azóta is benne vagyok a sportban és töretlenül imádom. A Bulldogs sajnos nem tudott mindig csapatot kiállítani-én pedig ahogy teltek az évek minél több meccset szerettem volna játszani-így más csapatokhoz kellett mennem. Így jártam hát meg a Pandas, a Sharks, a Titans, a Bad Bones és a Gorillaz csapatát is. A 2018-as dunaújvárosi szezon vége felé beszélgettem Farkas Gézával és Paczuk Lászlóval, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek. Ők tanácsolták, hogy vegyem fontolóra a Wolvest. Így jöttem át tavaly év elején a Farkasokhoz, és büszkén mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt.
Van példaképed? Mi az, amit
fontosnak tartasz a sportban, és az amerikai fociban?
HB: Két példaképem van; J.J. Watt és egy
magyar testépítő, Kathi Béla. Ők megtestesítik azt, ami szerintem a
legfontosabb a sportban: minden egyes pillanatban bele kell adni a maximumot
vagy még többet-legyen az edzés vagy meccs. A fociban szerintem az embernek
akarnia kell a fejlődést, mindig jobbnak lenni az ellenfélnél, önmagadnál.
Tanulni bárkitől lehet, és mindig lehetsz egy kicsit jobb.
Mire vagy a legbüszkébb?
HB: A válogatott kerettagságomra, valamint
a családomra és a barátaimra, hiszen nélkülük nem menne. A szüleim minden hazai
meccsemre kijönnek, mindenben támogatnak. A barátaimra is bármikor számíthatok,
ez nagyon sokat jelent nekem, mivel így arra tudok koncentrálni, hogy fejlődjek
és jobb legyek a pályán.
Edzéseken több meghatározó játékos
mellett/ellen léphetsz pályára. Mit jelent ez számodra?
HB: Rengeteget számít nekem, hiszen a
legjobbak ellen gyakorolhatok. Tőlük lehet a legtöbbet tanulni és
visszaigazolást is kapok, hogy milyen szinten tartok. Úgy látom, hogy a
válogatott játékosok húzzák a csapatot edzéseken és a fiatalokat is
megpróbálják segíteni.
Mit gondolsz, miben volt más ez az év
itt a Farkasoknál, mint a korábbiak?
HB: Edzéseken mindig bőven megvoltunk
létszámban, így lehetett gyakorolni-ugye ez az előző csapaimról nem mondható el. Előzőleg az edzők sem voltak ott sokan, így nem volt meg a lehetőség, hogy mindenkire
odafigyeljenek. Itt ez másképp van. Nagyon motiváló, hogy a csapat befogadó. Már az
első edzésen is azt éreztem már hogy valamennyire „tagja vagyok a falkának”,
nem pedig úgy néztek rám, hogy itt van valaki, aki el akarja venni a helyem.
Mik a rövid és hosszú távú terveid a
focival?
HB: Rövid távon a HFL-ben egy kezdő pozíció
megszerzése, hosszú távú célok között szerepel két szezon külföldön, illetve
bekerülni a válogatott kezdő csapatába.
Mit üzennél annak, aki gondolkodik
rajta, de még nem kezdte el ezt a sportot?
HB: Próbálja ki bátran. Itt nem kell attól
félnie, hogy nem fogadják be mert ilyen az alakja vagy olyan, hiszen itt
mindenki megtalálhatja a helyét.
Köszönjük a válaszokat Bálintnak!
fotó: Krausz Gabriella és Hegedűs Richárd