W1Hegedűs Bálint a 2019-es év "Jövő reménysége"

A Wolves 2019. évi hagyományos évzáró rendezvényen Hegedűs Bálint vehette át a „Jövő reménysége” címet a W1-ben nyújtott figyelemreméltó teljesítményéért.

Hogyan és mikor ismerkedtél meg a sportággal?

HB: 2011-ben egy Újpest Bulldogs-os iskolai előadás során hallottam a sportról és a közelgő TryOut-jukról, majd az öcsémmel rövidesen ott találtuk magunkat. Annyira megfogott akkor ott a légkör, hogy azóta is benne vagyok a sportban és töretlenül imádom. A Bulldogs sajnos nem tudott mindig csapatot kiállítani-én pedig ahogy teltek az évek minél több meccset szerettem volna játszani-így más csapatokhoz kellett mennem. Így jártam hát meg a Pandas, a Sharks, a Titans, a Bad Bones és a Gorillaz csapatát is. A 2018-as dunaújvárosi szezon vége felé beszélgettem Farkas Gézával és Paczuk Lászlóval, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek. Ők tanácsolták, hogy vegyem fontolóra a Wolvest. Így jöttem át tavaly év elején a Farkasokhoz, és büszkén mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt.

Van példaképed? Mi az, amit fontosnak tartasz a sportban, és az amerikai fociban?

HB: Két példaképem van; J.J. Watt és egy magyar testépítő, Kathi Béla. Ők megtestesítik azt, ami szerintem a legfontosabb a sportban: minden egyes pillanatban bele kell adni a maximumot vagy még többet-legyen az edzés vagy meccs. A fociban szerintem az embernek akarnia kell a fejlődést, mindig jobbnak lenni az ellenfélnél, önmagadnál. Tanulni bárkitől lehet, és mindig lehetsz egy kicsit jobb.

Mire vagy a legbüszkébb?

HB: A válogatott kerettagságomra, valamint a családomra és a barátaimra, hiszen nélkülük nem menne. A szüleim minden hazai meccsemre kijönnek, mindenben támogatnak. A barátaimra is bármikor számíthatok, ez nagyon sokat jelent nekem, mivel így arra tudok koncentrálni, hogy fejlődjek és jobb legyek a pályán.

Edzéseken több meghatározó játékos mellett/ellen léphetsz pályára. Mit jelent ez számodra?

HB: Rengeteget számít nekem, hiszen a legjobbak ellen gyakorolhatok. Tőlük lehet a legtöbbet tanulni és visszaigazolást is kapok, hogy milyen szinten tartok. Úgy látom, hogy a válogatott játékosok húzzák a csapatot edzéseken és a fiatalokat is megpróbálják segíteni.

Mit gondolsz, miben volt más ez az év itt a Farkasoknál, mint a korábbiak?

HB: Edzéseken mindig bőven megvoltunk létszámban, így lehetett gyakorolni-ugye ez az előző csapaimról nem mondható el. Előzőleg az edzők sem voltak ott sokan, így nem volt meg a lehetőség, hogy mindenkire odafigyeljenek. Itt ez másképp van. Nagyon motiváló, hogy a csapat befogadó. Már az első edzésen is azt éreztem már hogy valamennyire „tagja vagyok a falkának”, nem pedig úgy néztek rám, hogy itt van valaki, aki el akarja venni a helyem.

Mik a rövid és hosszú távú terveid a focival?

HB: Rövid távon a HFL-ben egy kezdő pozíció megszerzése, hosszú távú célok között szerepel két szezon külföldön, illetve bekerülni a válogatott kezdő csapatába.

Mit üzennél annak, aki gondolkodik rajta, de még nem kezdte el ezt a sportot?

HB: Próbálja ki bátran. Itt nem kell attól félnie, hogy nem fogadják be mert ilyen az alakja vagy olyan, hiszen itt mindenki megtalálhatja a helyét.

Köszönjük a válaszokat Bálintnak!

fotó: Krausz Gabriella és Hegedűs Richárd