KelAki: Kerestem az első emlékem rólad és egy fotó
ugrik be, amikor játékosként mész a pályára, talán az Építők pályán volt, de
mikor is?
Francsi: A képre emlékszem, de nem az Építők pályán, hanem a Tatai úton
volt, a XIII. kerületben, 2007-ben lehetett a Black Knights (Titans elődje - a
szerk.) ellen vonultunk és a félidőben készült a kép, ha jól
emlékszem.

KelAki: Aki esetleg követ Twitteren (@Francesco23)
vagy követte a 2020-ban zajló e-HFL bajnokságot az tudhatja rólad, hogy
szabadidődben szoktál konzolozni. Mi az aktuális kedvenc játékod?
Francsi: Nem sok időm van rá mostanában, de amivel most játszom, az az
Elden Ring, időnként egy kis Warzone.
KelAki: Mi a foglalkozásod és hogyan jött a foci az
életedbe?
Francsi: 2001 óta kormánytisztviselőként dolgozom a Magyar
Államkincstárnál, jelenleg osztályvezető vagyok. Először, nagyjából mint
mindenki, külföldi csatornákat néztem és tetszett a sport, aztán, amikor a
Sport TV-n elkezdték a Super Bowlokat közvetíteni 2004-ben, ott láttam egy
felhívást, hogy játékosokat keresnek. Írtam egy üzenetet a feltüntetett e-mail
címre és Attila (Árpa Attila - a szerk.) válaszolt, hogy hol és mikor jelenjek
meg. Onnantól kezdve mondhatjuk, hogy elég hangsúlyos szerepet kap az életemben
a foci.
KelAki: A Wolves 2-ben cornerbackként játszottál és
elég hamar lettél a Wolves Juniors edzője, akikből később megalakult a
Hurricanes, majd ennek megszűnése után lettél a Szekszárd Bad Bones
vezetőedzője. Mesélj egy kicsit nekünk, hogyan lettél edző?
Francsi: Úgy indult, hogy már amikor a W2-ben játékosként
tevékenykedtem, akkor elkezdtem focis cikkeket olvasni. Próbáltam saját magamat
fejleszteni, hogy egyre többet tudjak a játékról, értsem, hogy mit és miért
kell csinálnom, ne csak azt, amit az edzésen a pályán megtanulok. Elsősorban
online keresgéltem anyagokat, mert konkrétan defensive back edző nem is volt W2
keretében. Akkor Fütyesz (Péter Csaba - a szerk.) szakértő irányítása alatt
tevékenykedtünk, rá hárult, hogy az alapokat megtanítsa nekünk. Mivel ennél
többre voltam kíváncsi, ezért elkezdtem egy kicsit képezni magamat, illetve
később a defensive back társaimat. Limitált ismereteimhez mérten mondtam okos
dolgokat a többieknek, hogy hogyan próbáljuk jobbá tenni saját magunkat. Ezután
volt egy felkérés a Wolves Juniors edzői részére, hogy aki tud, az menjen
segíteni. Volt szabadidőm és kedvem, ezért mentem. Ott is először a DB-ket
edzettem, majd Zsolt (Kovács Zsolt - a szerk.) elég hamar megbízott bennem és kinevezett
DC-nek, ekkor még az edzősködést és a játékot párhuzamosan csináltam. Végül
döntés elé kerültem, hogy játékosként vagy edzőként folytassam és egy akkor
aktuális térdsérülésem miatt ezt az irányt választottam.

A Wolves Juniors után következett a Hurricanes-éra az
életemben, ahol szintén DC-ként tevékenykedtem és igyekeztem egyre szélesebb
körű tudásra szert tenni Kovács Zsolti vezetőedző mellett. Amikor a Hurricanesnek
vége lett, akkor szerettem volna magam vezetőedzőként kipróbálni. Elég sok
ajánlatot kaptam, végül 2015 januárjában Szabó Ferenc, a Bad Bones elnöke
meghívott magához. Bemutatta nekem a szekszárdi cafetériát – értsd a borvidéket
– és elkezdtem megismerkedni az ottani emberekkel, szimpatikussá vált az egész.
2015-ben mentem oda és nagyon szép másfél évet töltöttem Szekszárdon. Nyilván
egészen más körülmények voltak ott és teljesen más volt a mentalitás is, mint
amit Pesten megszoktam. Remélem én is előre tudtam vinni a csapatot, hogy a
hobby fociból kicsit előre mozduljanak. Nagyon tehetséges játékosokkal
találkoztam ott, többek között Zilai Janival, aki azóta, mint közismert, az NFL
camp-et is megjárta. Aztán 2016 nyarán visszatértem.

KelAki: Miért lett vége ennek Rosszcsontokkal?
Francsi: Másfél év után a logisztikai nehézségek miatt, azaz, hogy nem
volt hétvégém, mert péntek este leutaztam, lent aludtam és utána szombaton volt
még edzés, illetve hétvégén a meccsek, úgy döntöttem, hogy újra budapesti csapatnál
szeretném folytatni, ezért elköszöntem Szekszárdtól és jeleztem az itteni
csapatoknak, hogy újra elérhető vagyok. Kovács Istvánnal leültem beszélgetni és
eléggé úgy tűnt, hogy hasonló terveink vannak a footballal kapcsolatosan és a
Wolves, mint alma mater eléggé közel állt mindig a szívemhez. Megbeszéltük,
hogy először az utánpótlással foglalkozom és utána meglátjuk, a felnőttekkel
hogyan lesz, hiszen akkoriban Miakich Gábor volt a védelmi koordinátor.
KelAki: 2017-ben már a Wolves védelmi
koordinátoraihoz csatlakoztál és idén assistant HC illetve DC is leszel a
Farkasoknál. Mit jelent az, új kinevezés?
Francsi: Igazából ezt azért szerettük volna, mert a szezon elején
kérdéses volt, hogy István a munka és családi elfoglaltságok mellett mennyire
tud részt venni a csapat életében és az edzéseken. Ezért kerestünk egy
általános helyettest, aki mint felelős vezető, mindig ott tud lenni a csapattal
és így “hivatalosan” is tudja képviselni a szerepkört. István döntése szerint
ez az ember lettem én.
KelAki: Idén is a Wolves DC-je leszel a HFL-ben.
Emberanyagban erősödött a defense, főleg a front seven, a DB soron talán lenne
mit javítani. Mitől lehet ez a defense jobb, mint a tavalyi bivalyerős
védőegység? Miket változtatnál a jelenlegi védelmen?
Francsi: A tavalyi évben egy teljesen új rendszert kezdtünk el, így a
változtatást az elmúlt évekhez képest már tavaly megkezdtük. Jelenleg a secondary
az, ami erősítésre szorul, de ez tavaly is így volt. Tudjuk, hogy milyen
erősítések jöttek az ellenfeleknél irányító és elkapó poszton, így a passzvédelmünket
és a secondary-t kell megerősíteni. A front seven valóban elég erős, úgy
érzem.
KelAki: Miért ilyen nehéz jó DB-ket találni idehaza?
Magam is több WR-t tudok felsorolni hazai szinten, mint DB-t.
Francsi: A gyors, atletikus játékosok elsősorban elkapók szeretnének
lenni, mert ott van a fény és a csillogás offense oldalon. Az egy örökérvényű
igazság viszont a fociban, hogy fogd meg a legjobb atlétáidat és rakd be őket
defensive backnek. Elsősorban inkább elkapók szeretnek lenni a legtöbben, de ez
nagyjából minden korosztályra, minden csapatra, mindenhol igaz. Emiatt
viszonylag nehezebb DB-ket találni, akik adott esetben magasabbak, gyorsak,
agresszívek, erősek. Nagyon jó atletikus képességgel kell, hogy rendelkezzenek
ahhoz, hogy valaki igazán jól DB legyen. Nálunk is vannak nagyon tehetséges,
nagyon ügyes srácok. Alapvetően mondjuk első körben Tyukodi Mátét mindenképpen
érdemes kiemelni, aki gyakorlatilag egy teljesen jó prototípusa cornerbacknek
itthon Magyarországon. Tudjuk, hogy Szakács Kristóf jelenleg Franciaországban
légióskodik, így kell az erősítés, amit importokkal próbálunk majd megoldani.
KelAki: Egy jó DB-nek szerinted mik az erényei,
alapvető tulajdonságai, amik szükségesek?
Francsi: A sebesség és az agresszivitás a két legalapvetőbb dolog,
illetve mentálisan nagyon erősnek és lehetőleg kizökkenthetetlennek kell
lennie, én ezeket mondanám a legfontosabbnak. Persze vannak kiegészítő
tulajdonságok, tudjon biztosan tackle-özni, legyen lehetőleg jó labdaérzéke, de
ezek mind másodlagos tulajdonságok. Nagyon gyorsnak és stabilnak kell lennie.
KelAki: Mennyire kell a
játékintelligencia?
Francsi: Alapvetően azok közül, akik újoncként elkezdik a játékot,
tapasztalataim szerint viszonylag kis százalék az, akinek tényleg olyan
veleszületett játékintelligenciája van, ami kiemelkedő. Nyilván nagyon jó, hogy
ha az újoncban megvan a kellő játékintelligencia, mert akkor kiemelkedő
játékossá tud válni, de ahhoz, hogy használni tudjuk a pályán, első nekifutásra
az is elég, ha megtanulja azt, hogy mi a dolga.
KelAki: Nagyjából egy hete felröppent a nagyon nagy hír
- amihez ezúton is gratulálok - hogy Dan Pippin a Magyar Amerikai Futball
válogatott új vezetőedzője felkért a védelmi koordinátor szerepére. Mesélj
kérlek erről a folyamatról, mert amit tudni lehet ezzel kapcsolatban, hogy te
és Iványi Marci is pályáztál a válogatott vezetőedzői posztjára, de végül Coach
Pippin került kinevezésre és nem sokkal ezután, amikor Magyarországra látogatott,
akkor részt vett a Wolves edzésén. Szóval, hogy volt a kiválasztás, mit lehet
erről tudni?
Francsi: A 2021-es válogatott program befejezése után nem sokkal tudni
lehetett már, hogy Grátz Vilmos lemond a vezetőedzői pozícióról, ami - mivel
egy stábról van szó - gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy az edzői stáb is
teljesen felbomlik. Ezt már viszonylag hamar lehetett tudni és valamikor az év
végéhez közeledve ki is írta a szövetség a pályázatot a vezetőedzői pozícióra.
Először megmondom őszintén nem is gondoltam rá, hogy megpályázzam, de nem kis
meglepetésemre elég sok megkeresést kaptam válogatott játékosok részéről,
illetve edző kollégák részéről is, hogy adjam be a pályázatomat a
vezetőedzői pozícióra. Ez nyilván nagyon jóleső érzés volt és meglepett, főleg
a megkeresések száma, illetve, hogy olyan emberek is felvetették ezt nekem,
akikről nem gondoltam volna. El is készítettem a pályázati anyagot és be is
adtam.
Az nyilvános, hogy Marcival ketten adtunk be pályázatot a pozícióra és közben
egyeztettünk egymással a beadás előtt, és utána is egyértelműen támogatva a
másikat. Végül a szövetség úgy döntött, hogy az amerikai pályázót jelöli ki a
vezetőedzői szerepre, de Vili (Grátz Vilmos - a szerk.) jelezte, hogy szeretnék,
ha Marci és én is hajlandóak lennénk együtt dolgozni majd Pipinnel és benne
lennénk a válogatott stábban. Magam részéről én továbbra is azt gondolom, hogy nagyon nagy megtiszteltetés bármilyen sportágban egy válogatott tagjának
lenni, úgyhogy mondtam, hogy természetesen meghallgatom az amerikai edzőt,
hogy ha hasonlóképpen vélekedünk a fociról, az egész történetről, akkor
nyugodtan tudunk majd együtt dolgozni. Még mielőtt Magyarországra érkezett
volna Dan, online és telefonon is beszéltünk. Ez a telefonbeszélgetés közel
másfél órás volt és már akkor elég valószínűvé vált, hogy hasonló platformon
vagyunk a focival kapcsolatban. Amikor Magyarországra jött, akkor beszélgettünk az edzés során, aztán másnap néhány másik magyar edzővel együtt
vacsoráztunk, akkor is sokat beszélgettünk és utána is tartottuk a kapcsolatot.
Ameddig itt volt, meg később is folyamatosan beszéltünk a defense-ről
általánosságban, és a mi általunk használt rendszerről is és mondta, hogy tetszik
az, amit a Wolves csinál, de konkrét felkérést nem kaptam arra, hogy én legyek
DC, vagy, hogy bármilyen szerepet betöltsek a válogatott stábjában.
Április 27-én volt egy online beszélgetés, ahol az általa eddig megismert,
védelemmel foglalkozó edzőkkel szeretett volna egyeztetni. Hanó Péter (Fehérvár
Enthroners edzője - a szerk.) és én voltunk jelen, sajnos Marci nem tudott
csatlakozni hozzánk. Ezen a beszélgetésen kért fel a DC szerepre és a LB edzői
poszt elvállalására, Hanó Petit pedig a safety-k edzésére kérte fel, így mi
voltunk az elsők, akik szerepet kaptak a majd nyáron hivatalosan is felálló új
stábban.
KelAki: Ha valaki szeretne a te válogatott keretedbe
bekerülni, mint játékos, akkor mik a fő szempontjaid?
Francsi: Mivel egy válogatás alkalmával már nagy tömegében minőségi keretből
tudok válogatni, ezért a nyilvánvaló játéktudás mellett ami fontos, hogy
alapvetően nyitott legyen arra, hogy valami újat tanuljon. Emellett nekem
nagyon fontos az, hogy adott esetben jól tudjunk kommunikálni, képes legyen
arra, hogy véleményt alkosson és információkkal lásson el engem és a
posztedzőjét. Fontos még a munkamorál, hogy érezze, hogy megtiszteltetés
címeres mezben játszani és az edzőtáborokban hajtani, valamint, hogy csapatban
tudjon gondolkodni, emellett minél kevesebb sztár alürrel rendelkezzen. Úgy
gondolom, képes vagyok arra, hogy elfogulatlanul válogassak, nem gondolom, hogy
kiemelt előnyt vagy hátrányt élvezne bárki is a mezszíne miatt, vagy azért,
hogy melyik bajnokságban játszik. Egy Div 2-es játékos is be tud kerülni a
keretbe, ha megfelelő képességekkel és hozzáállással rendelkezik.
KelAki: Szerinted mennyi időt vagy milyen feladatokat
kell elvégeznie egy amerikai foci edzőnek ahhoz, hogy hatékonyan felkészíthesse
a csapatát? Nekem, mint laikusnak mesélj kicsit, hogy egy pozíció edzőnek,
illetve koordinátoroknak milyen feladataik vannak.
Francsi: A feladatok száma attól függ, hogy az edzői stáb
hierarchiájában hol van az illető. Egy posztedzőnek alapvetően jóval kevesebb
dolga van. Nyilvánvalóan fel kell készülnie az adott edzésre, meg kell tartania
az edzésen a drilleket és visszajelzést kell adni a játékos felé, meg a fölötte
álló edzők számára. Egy koordinátornak ennél már sokkal több szerepe van. Nem
csak a pozícióban, az egész rendszerben kell gondolkodnia és be kell gyűjtenie
az információkat játékosoktól, edzőktől és adott esetben továbbítani a
vezetőedző felé. Emellett feladata az általa irányított csapatrész
edzésprogramjának megtervezése. Magán az edzésen is több feladata van egy
koordinátornak, hiszen az edzés meghatározott szakaszaiban adott esetben a playhívások
az ő feladatkörébe tartoznak, valamint a teljes csapategység munkáját kell
figyelnie, értékelni és a játékosoknak visszajelzést adnia. Emellett a
mérkőzésekre a game plan összeállítása is alapvetően koordinátori feladat.
Nyilvánvalóan alapvetően a vezetőedzőnek van a legtöbb dolga, hiszen az ő
feladata mindent megszervezni, irányítani, ellenőrizni, mindent kézben kell
tartania. Delegálhat feladatokat, de utána végső soron minden információval
rendelkeznie kell minden játékosról és koordinátorok, posztedzők által
elvégzett munkáról.
KelAki: Egy mérkőzésre felkészülni mennyi idő?
Francsi: Nekem egy mérkőzés kielemzése nagyjából 2-3 órát vesz igénybe.
Ha a leendő ellenfél már több mérkőzést is lejátszott, akkor ez az idő nyilván sokszorozódik.
Utána, a mérkőzés elemzéséből vett adatok alapján összeállítani az
edzésprogramot, game plant, amik szintén időigényesek. Egy keményebb szezonban,
amikor még a rendszert is össze kell állítani és csiszolgatni, akkor volt
olyan, hogy hetente közel 40 órát foglalkoztam vele, de ha jól emlékszem, 38 óra
környékére jött ki átlagban, szóval sok idő megy el a focira.
KelAki: Milyen eszközöket használsz ilyenkor? Valami
spéci program, vagy kockás papír és toll?
Francsi: A spéci program és a kockás papír között félúton. Excelt
használok. Most már, így az évek alatt egy elég komoly Excel-táblát hoztam
össze. Vannak benne függvények és képletek, amik már hatékonyan számolnak és
abba írogatom az adatokat. Sokszor már én is úgy érzem, hogy túlságosan
részletesen lebontva elemzem a meccseket, de cserébe nagyon hasznos
információkat lehet belőle szerezni.
KelAki: Úgy tudom, hogy vezeted a mérkőzések
statisztikáit és sok adatot lehet megtalálni a francescosports.blogspot.com
oldalon. Rengeteg érmed van hazai és osztrák bajnokságokból. Hogy áll most az
all-time eredményed?
Francsi: Most épp nem tudom. Sokáig vezettem, de három éve elszállt a
hard drive, amin voltak a korábbi statisztikáim, de persze ki lehetne számolni.
Majd lehet, hogy meg is teszem, ha időm engedi.
KelAki: Van, ami különösen kedves számodra?
Francsi: Sok van, de az biztos, hogy a meccsek meccse nálam a 2008-as
bronzmeccs volt, ahol a Tirol Raiders ellen nyertünk. Az egy osztrák junior
(U19-es - a szerk.) meccs volt és az akkori junior csapatunkkal gyakorlatilag
Európa harmadik legjobb utánpótlás csapatát győztük le. Utána Dániából, meg sok
más helyről, más külföldi edzőktől is kaptunk gratulációkat, hogy milyen szép
eredményt értünk el. Az egy óriási meccs volt.
Aztán 2013-ban a HFL-döntő volt nyilván egy másik
olyan benchmark a pályafutásom alatt, ami nagyon fontos számomra. (Akkor
28-24-re nyertek a Hurrikánok a Wolves ellen - a szerk.)

Nagyon sokat jelentett az is - és nyilván egész más
körülmények között -, amikor Szekszárdon sikerült egy osztállyal feljebb
juttatni a csapatot. Divízió 2-ből Divízió 1-be jutni akkor és ott, az nagyon
jó érzés volt, főleg, hogy Szekszárd egy kis közösség, egész más ott megélni a
sikereket és a kudarcokat. Ott egy győzelem után az utcán számomra teljesen
ismeretlen emberek gratuláltak néha, ami nagyon meghatott. Az osztálylépés után
a csapat még a Szekszárd Büszkesége-díjat is átvehette a polgármestertől.
Végül a 2018-as HFL bajnoki győzelem, ami óriási dolog volt
és nagyon élveztem.
Mindig az adott szinten elért siker volt az, amit ha
elértem, az különleges és kedves volt számomra.
KelAki: Mik a 2022-es tervek?
Francsi: Nagyon könnyen megfogalmazható: a HFL címvédés és egy jó
válogatott program ősszel.
KelAki: Van egy csodálatos feleséged Vica, aki nagyon
támogat téged. Amikor megismerkedtetek már jelen volt a foci az életedben, de
hogyan találkoztatok és hogy viseli a focis életed?
Francsi: Ebből a szempontból ez nagyon jó, hogy mondhatni a focin
keresztül ismertük meg egymást. Amikor elkezdtünk még annak idején
találkozgatni, már akkor teljesen egyértelmű volt számára, hogy a foci milyen
szerepet tölt be az életemben. Pontosan tudta, hogy mit kap, mire számíthat
és a mai napig abszolút támogat. Annak idején az esküvőnk dátumát is a HFL-szezon
utánra tűztük ki, a nyaralásokat is a football-naptárhoz időzítjük.

KelAki: Záró kérdésként kíváncsi vagyok mit vársz a hétvégi Cowbells elleni
találkozótól?
Francsi: Természetesen győzelmet. A Cowbells egyébként is crosstown
rival, ellenük mindig plusz érték játszani. Úgy gondolom, jelenleg a mi
offense-ünk a legerősebb a HFL-ben, még úgy is, hogy nincs import játékosunk,
illetve a defense-ünk sem lett gyengébb tavaly óta. Alapvetően jó eséllyel
vágunk neki a hétvégi mérkőzésnek, de nagyon fontosnak tartom egyrészt, hogy
minden csapategységünk kihozza magából a lehető legtöbbet, illetve azt, hogy
véletlenül se vegyük félvállról a mérkőzést. Minden meccsre ugyanolyan jól fel
kell készülnünk és jól kell játszanunk, nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy
csak a Fehérvár Enthronerst tartjuk célkeresztben.
Szeretném, ha okos, higgadt játékkal letennénk a
névjegyünket a hétvégén a Cowbells ellen, megalapozva egy erős menetelést a
Hungarian Bowl győzelemig.
Az interjút készítette: Kelemen Ákos
Közreműködött: Balizs Benedek
Fotó(k): Kardos Gábor, Radó Norbert,