Sződy Ferenc új szerepben a Farkasoknál

Új vezetőedzővel (Sergio Varela) kezdte meg az idei szezont a W2 csapata, mivel Sződy Ferenc „Francsi” lemondott erről a pozícióról, így jelenleg már a W1 felkészülését segíti hivatalosan is co-defensive coordinátorként. 

Nemrégiben lemondtál a W2 vezetőedzői posztjáról. Elárulod mi áll a döntésed hátterében?

Sz.F.: Sajnos idén már nem tudtam elvállalni a W2 vezetőedzőségét. Nem is elsősorban a hétvégi dupla elfoglaltság miatt-bár azért ez is tényező volt-, hanem amiatt, amit a vezetőedzőség még jelent. A HFL-re így is nagyon alaposan fel kell készülnöm az ellenfélből, W2 vezetőedzőként így ez a feladat is megduplázódott volna. Ráadásul a W1-nél „csak” a védelemmel kell foglalkoznom, míg a W2 esetében az offense irányát is meg kellett határoznom és edzésprogramot is nekem kellett kialakítanom. Félreértés ne essék, nagyon szerettem ezeket a feladatokat, de a „civil" életben új munkakörben kezdtem el dolgozni, emellett egyetemi mesterképzésre is felvételiztem a tavasz folyamán, így nincs annyi időm és energiám , ami a vezetőedzői feladatok ellátásához szükséges lenne. Márpedig maximalista vagyok, kiváltképp magammal szemben, ezért valamit vagy teljes gőzzel csinálok, vagy lemondok róla. Az életem az idén úgy alakult, hogy az utóbbi mellett kellett döntenem.

Társ-védelmi koordinátor lettél a W1-nél. Ennek tükrében mit vársz a szezontól, és hogyan értékeled a vasárnapi Miskolc Steelers feletti győzelmet (16-14)?

Sz.F.: Ez a kinevezés inkább egy formalitás, alapvetően arról van szó, hogy Miakich Gábor defensive coordinator a magánéleti elfoglaltságai és családbővülés miatt kicsit kevesebb időt tud a csapattal tölteni. Távollétében eddig is én láttam el a feladatait, a csapatvezetés pedig úgy érezte, hogy most célszerű ennek hivatalos formát adni. Egyébként pedig nem sok minden változott a stáb munkájában; továbbra is Miakich Gábor irányítása alatt, Iványi Mártonnal hármasban találjuk ki mit szeretnénk csinálni a védelemben, majd Kovács István vezetőedzőként adja rá az áldását.

A múlt héten nagyon fura szezont kezdtünk meg. Azt hiszem ez a faramuci lebonyolítási rendszer (értsd: minden induló csapat a HFL-ben rájátszásba jut, eredménytől függetlenül) extra mentális kihívást jelent majd a játékosok és az edzői stáb számára. Emellett erősödött a HFL mezőnye, így tényleg nagy kihívás lesz. Ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy megint a Hungarian Bowl-t kell megcéloznunk. A szezont ráadásul győzelemmel kezdtük, méghozzá a „mumus” Steelers ellen, ami nagyon jó!  Bár ők is, mi is még nagyon szezonkezdeti formában játszottunk, úgy érzem, sok biztató dolgot láthattunk a játékosoktól. Bőven van mire építeni és nagyon szépen kijöttek a hibák is, amiken még dolgoznunk kell. Szóval mindent együttvéve nagyon bizakodó vagyok a 2019-es szereplésünkkel kapcsolatban.

Tavaly a Ladiest is segítetted a felkészülésben. Milyen tapasztalatokat szereztél itt, és mennyiben más lányokkal dolgozni? A jövőben tervben van esetleg hogy újra velük dolgozol?

Sz.F.: Nagyon jó élmény volt velük dolgozni. Szakmailag és emberileg is teljesen más lányokkal foglalkozni, mint fiúkkal.  Itt nem arra kell gondolni, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik, hanem tényleg nehezen összehasonlítható a kettő. A lányokkal való munka sokkal jobban emlékeztet az utánpótlással folytatott tevékenységemhez. Az az elméletem, hogy az edzői munka többek között egy pedagógusi és egy sportszakemberi megközelítést igényel. Míg a felnőtt (férfi) csapatnál a sportszakemberi oldal az erősebb, addig az utánpótlásnál és a lányoknál a pedagógus irányt érzem erősebb igénynek. De hangsúlyoznám, nagyon jó tapasztalat és élmény volt az őszt a lányokkal is tölteni. (Itt megjegyezném, hogy minden tiszteletem Récsey Dávidé és Gál Tamás „Indi”-é, akik már nagyon régóta töretlenül edzik a lányokat). Tavasszal velük is ugyanazon okból kiindulva nem dolgozom, amiért a W2 vezetőedzőségét sem vállaltam. Azonban úgy tervezem, hogy amennyiben Récsey Dávid vezetőedző igényt tart a segítségemre, akkor a nyári edzőtábortól (vagy ősztől) ismét támogatom majd a Ladies munkáját.

fotó: Hidvégi János Gábor
interjú: Péter Laura