Hírlevél


Hírek


Már kétszeres Hall of Fame tagok

Wolves - 2021.8.17. 11:57

Kiadó felület 660x82

Lee Hlavkat, Pethő Ferencet és Terdik Lászlót kérdeztük arról milyen érzés Wolves Alpha Team tagként a Szövetségi Hall of Fame-be is bekerülni

Már kétszeres Hall of Fame tagok

A Magyar Amerikai Futball Szövetség 15 éves fennállásának évfordulójának apropóján, még 2020-ban megalapította a Hungarian Hall of Fame-et, hogy a hazai amerikai futballban tevékenyen részt vevő edzők, játékosok, és a hazai amerikai foci sportért nagy áldozatokat hozó személyek iránti tiszteletét, megbecsülését ezúton fejezze ki.

A stáb felállításakor máris megtiszteltetés érte a Budapesti Farkasok egyesületét, hiszen a bizottság elnökének Sződy Ferencet(Francesco), a Budapest Wolves defensive coordinátorát kérték fel.“Francsi” nagy örömmel vállalta a felkérést, és mind az öt jelöltet saját otthonában lepte meg a hírrel, hogy az első osztály jelöltjeiként kerülnek be a hallhatatlanok csarnokába (Aki még nem látta, videon vissza tudja nézni).

Az igazi megtiszteltetés természetesen a díjazottaké, de egyesületünk mérhetetlenül büszke arra, hogy az első öt Hall of Famer közül három tag egyben a Wolves Alpha Team kiválósága.



 - Lee Hlavka az élő edző legenda. Nem túlzás azt kijelenteni, hogy a Budapest Wolves-ból Ő csinált egységes csapatot. Sokszoros Magyar és Osztrák bajnok, az első Magyar Amerikai futball Válogatott szövetségi kapitánya, Wisconsin Állam Hall of Fame baseball edzője.


- Pethő Ferenc aki 2012. év legjobb magyar játékosa, többszörös bajnok, és válogatott bal oldali tackle.  2004 - 2016-ig egész játékos pályafutását a Farkasoknál töltötte.


- Terdik László “Tatus” szintén többszörös bajnok, sok éve a csapat, és a válogatott támadófal edzője. Játékos pályafutását a Starforce-os időkben kezdte, még a Wolves megalakulása előtt. Tatus 51 éves korában akasztotta szögre a sisakot, ami eddig abszolút rekord.

 2019-ben az akkor 15 éves Wolves egyesülete úgy érezte, hogy szeretné megbecsülni volt játékosait, edzőit, akik sokat tettek a klubért. Létre jött a Wolves Alpha Team (korábbi cikkünk ITT), aminek az érdekessége, hogy az első díjazott között található a fent említett három kiválóság, és ha már volt rá lehetőségünk, ki is használtuk az alkalmat, és kicsit kikérdeztük Őket a sportról, az emlékekről, a díjakról.

 Olyan kérdést természetesen nem teszünk fel, hogy melyik díj a fontosabb, azt viszont szeretnénk megkérdeznhogy mit jelent Nektek az, hogy mind a Wolves, mind pedig a Szövetség elsőként Titeket jelölt a díjra?

L.H.:
-      Meglepetésként ért. Nem számítottam rá. Fél füllel hallottam ahogy a feleségem Francescoval beszélt valami Hall Of Fame-mel kapcsolatos témáról telefonon, de azt hittem a Wolves Hall Of Fame következő osztálya a téma. Aztán egyszer csak Francesco megjelent az ajtónkban egy operatőrrel és átadta a meghívómat. Úgyhogy igen. Váratlan meglepetés volt. Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy beválasztottak az első szövetségi HOF osztályba. Örökre nagy becsben fogom tartani mind a szövetségi, mind pedig a Farkasok hírességek csarnokában kapott tagságomat. Sőt, azt hiszem ahogy múlik az idő egyre jobban fogom becsülni ezeket az elismeréseket.

P.F.:
-      Természetesen nagy megtiszteltetés számomra mind a két elismerés. Próbáltam mindig a maximumot nyújtani a pályán, és szerencsém volt, mert ezt aktív koromban is sok visszajelzéssel “díjazták”. Soha nem gondoltam volna, hogy ha majd egyszer abba hagyom a focit, még mindig ilyen kiemelt figyelemben lesz részem.

T.L.:
-       Büszkeséget, és elismerést a sportban eltöltött sok évért.

  Amikor elkezdtétek itthon ezt a sportot, még tényleg csak egy szűk réteg focizott, kevesen ismerték ezt a játékot. Azután egyre több csapat alakult, elindult a Magyar bajnokság, jöttek a bajnoki címek, a nemzetközi szereplések, aztán pedig az első válogatott megalakulása, amiben Ti is aktív szerepet vállaltatok, tehát kijelenthetjük, hogy (persze sokad magatokkal), Ti fektettétek le az alapokat. Hogyan látjátok a sportág fejlődését Magyarországon?

L.H.:
- Nos, ez egy fokozatos és lassú folyamat. Rengeteg ember áldozatos munkájának az eredménye, hogy csapatok alakultak, és eljutott a sportág odáig, hogy van szövetsége. A korai Wolves játékosok törekvéseinek nem csupán a csapat sikere köszönhető, hanem az is hogy utat mutattak másoknak.Ennek az útnak az egyik csúcspontja a hazai válogatott megalakulása, még úgy is hogy az első két válogatott mérkőzés nem olyan eredményt hozott mint amilyet vártunk. Értékes tapasztalat volt és mérföldkő minden válogatott játékos és edző életében.Azok óta a korai évek óta a hazai bajnokság színvonala is egyre jobb és a bajnoki döntők igazán szép számú nézőseregeket vonzanak.

P.F.:
- Mikor 2004-ben letévedtem edzésre, még nem igazán tudtam sokat az amerikai fociról. Voltak ott páran akik már felkészültebbek, rutinosabbak voltak (azóta ezeknek az embereknek egy részét barátomnak is mondhatom), de tulajdonképpen Lee érkezésével kezdődött a kemény munka, és természetesen a sportág fejlődése. Az infrastruktúra, a felszerelések, valamint a tudásunk még gyerekcipőben jártak, de a lelkesedésünk, és a tudásvágyunk az hatalmas volt. Jó brigád voltunk, és rettentően akartunk győzni! Mára a sportág (szerencsére), egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ezért tulajdonképpen most már minden adott egy fiatalnak, hogy megismerje, és játsza ezt a sportot. Tapasztalt, kiváló edzők, pálya, TV-s közvetítések. Ez adhat rengeteg motivációt a mai játékosoknak.

T.L.:
- a 90-es években csak álmodtunk róla, hogy lesz hazai bajnokság. Csapat, és játékos is kevés volt. Mikor megszülettek az első csapatok (Budapest Wolves, Győr Sharks, Debrecen Gladiators, Nagykanizsa Demons), és ezzel az első Magyar bajnokság, az egy igazán felemelő, csúcs érzés volt!!! Egy álom vált valóra sokunk számára 2005-ben. Nagyon sajnálom, hogy Nagykanizsán nem tudott megmaradni a football. A sportág fejlődése folyamatos, és (mára már), nagyon gyors. Érzésem szerint el fogja hagyni az amatőr szintet…

Mind a hárman már az “ősidőktől” jelen vagytok a hazai amerikai futball sport életében, így gondoljuk, hogy rengeteg élmény és emlék tör elő, ha visszagondoltok az elmúlt sok sok évre. Van olyan pillanat (vagy esetleg több is), amire mégis szívesebben emlékeztek vissza mint a többire?

L.H.:
-      Szerencsére rengeteg csúcspont volt az évek során és kiváló emlékekkel gazdagodtunk. Egy könyvet meg lehetne tölteni velük. Íme egy történet a legelejéről. 
Mielőtt Magyarországra jöttem minden edzősködéssel kapcsolatos könyvemet és jegyzetemet a Tremper középiskolai edző kollégáimnak adtam. Abban a hitben jöttem el Amerkából hogy soha többé nem fogok edzősködni. Amikor Katalinpusztán beköltöztünk a házunkba és a szolgáltató beüzemelte az előfizetésünket, kapcsolgattam a TV-t és elkaptam egy Green Bay Packers NFL közvetítést. (A Tremper és a Packers székhelye is Wisconsin állam - szerk.) Az egyik szünetben egy amerikai foci csapat reklámjára lettem figyelmes. A reklámban benne volt a csapat email címe. Azokban az időkben egészen Vácig kellett mennem ahhoz hogy írjak nekik, mert csak ott volt számítógép és Internet. Megírtam a nevemet, néhány dolgot magamról, és a telefonszámomat. Nem sokkal azután hogy hazaértem Vácról meg is csörrent a telefon. Egy Árpa Attila nevű srác hívott az emailemre hivatkozva. Azt mondta a levelem olvasása után rám keresett az Interneten, s így már volt fogalma az edzői múltamról. Meghívott a pénteki edzésre. Úgy emlékszem teljes katasztrófa volt. De valahogy mégis csak ott találtam magam a szombatin is. 
Csak ültem ott, néztem az edzést és az járt a fejemben hogy te jó ég mibe keveredek épp bele.
Elég az hozzá, hogy annak az első, a Farkasokkal töltött évnek a csúcspontja az volt amikor a Honved stadionban nagyjából 4000-5000 néző előtt játszottuk az első hazai mérkőzésünket. Az összes játékvezető Osztrák volt és elképedve nézték hogy itt ennyi néző kíváncsi a focira. A szezon egy későbbi mérkőzésén egyikük elárulta hogy imádnak Budapestre jönni a mérkőzéseinket vezetni. Első helyen végeztünk a csoportunkban Innsbruck-ban játszottuk a döntőt a Raiders ellen. (A SWARCO Raiders Tirol napjaink egyik legjobb csapata Európában. Idén megnyerték a CEFL sorozatot. Többszörös Osztrák bajnokok. - a szerk.) Sajnos kikaptunk. Nem emlékszem a pontos eredményre, de nem volt sok pont. Egy touchdown körüli különbség volt aznap a két csapat között. Egyáltalán nem tudtunk passzolni, de a futó játékunk jól működött.

P.F.:
-      A nagy győzelmekre mindig szívesen emlékszem vissza, de természetesen az első edzés, az első meccs, és az utazás a csapattal mindig szép emlék marad. Természetesen az első válogatott megmérettetés a nemzeti mezben is egy feledhetetlen emlék. Összességében (még ha sokszor kemény is volt), minden pillanatát szerettem a játéknak!

T.L.:
-     Az első football élményem az első meccsem 1993-ban (Starforce jobb guard-ként), Ausztriában volt, a Swarco Raiders ellen. Óriási meccs volt! Aztán a Farkasok első hazai meccse (centerként), a Honvéd pályán, vagy egy osztrák bajnoki meccs 2005-ben, mikor megláttam, hogy mennyi ember jött ki a meccsre. Tele volt a lelátó! Kirázott a hideg, és bevallom teljesen elérzékenyültem… Lee Hlavka edzéseire is szívesen emlékszem vissza, bár többnyire alig tudtam hazamenni, úgy fájtak az izmaim. Minden perc jó emlék akár szomorú, akár vidám, akár dicsőséges!

Tatus mint játékos és edző, Feri mint játékos, és Lee mint head coach, valószínűleg három különböző szemszögből látjátok a sportágat. Milyen tanáccsal tudnátok segíteni a fiatalokat?

L.H.:
-      Az új játékosoknak azt üzenem, hogy ez a sport mind fizikailag, mind mentálisan embert próbáló, de ha képes vagy megmaradni benne, akkor az élet más területein is hasznos leckéket tanulhatsz meg általa. A fizikai és mentális kihívások leküzdése, egy csapat jó és hasznos tagjává válás, új képességek megtanulása, mind-mind olyan folyamatok, amik hosszú távon rengeteg sikerélményt és hasznos tudást adnak. 

P.F.:
- Egy dolog biztos, és örök igazság! Ha keményen dolgozol az edzéseken, a kondiban, a meccseken, és kiadod magadból a maximumot, akkor jó játékossá válhatsz, és rengeteg elismerés vár majd Rád ebben a sportban.

T.L.:
-      A fiataloknak azt tudom tanácsolni, hogy minden edzésen legyenek ott! Ha már lemennek edzeni, akkor dolgozzanak 100%-al, csak akkor lesznek a mérkőzésre teljesen felkészültek, és motiváltak, hogy elmondhassák, mindent megtettek a győzelemért!

Nagy tisztelettel köszönöm, hogy időt szántatok ránk, és megosztottátok velünk a gondolataitokat. Kívánok Nektek további sok sikert akár a sportban, akár az élet bármely területén. 

Ők voltak a Hungarian Hall of Fame első osztályának a “farkasai”. Remélem sok ilyen cikkel jelentkezünk még a jövőben, hiszen a Budapet Wolves csapatának rengeteg kiváló játékosa, edzője, és a hazai amerikai futballért rengeteget dolgozó egyénisége van, és volt a klub fennállásának eddigi 17 évében. 

írta: Renyhárt Robert
borítókép: Weisz Tamás

Kiadó felület 660x82