Dávid mesél a kezdetekről és arról, hogy miért érdemes lányokkal amerikai focizni.
A Ladies-ben eltöltött pályafutásom
során néha a téli edzéseken, az időjárás viszontagságaival dacolva és ugyanazt
a playt 45-szörre is elismételve eltöprengtem: Mit is keresek én itt?! Na és az
edzőink, na ők mit keresnek itt?! Honnan van a türelmük?
Az elkötelezettségük? A
szabadidejüket ránk áldozzák, a női szeszéllyel reménytelenül harcolnak, és
mégis itt vannak és együtt küzdünk a rég áhított osztrák bajnoki címért…
Azt
hiszem Récsey Dávid a Wolves Ladies leköszönő vezetőedzője ezekre a kérdésekre
is megadta a választ.
Dávid a Budapest Wolves 2004-es megalakulása óta, a második edzéstől jelen volt a csapat életében; 11 évig játékosként (Javarészt QB poszton, illetve LB-ként.), edzőként pedig még tovább.
Edzői pályafutását a Wolves 2. támadó koordinátoraként kezdte, majd onnan 2006-ban váltott át a női csapat vezető edzői posztjára.
Hogyan kezdődött a Ladiesnél a vezető
edzői karriered?
Megkérdezte néhány női ismerősöm, hogy
ha lenne női csapat, akkor segítenék-e az edzők kiválasztásában, esetleg a
kezdeti edzéseken. Emiatt elmentem az alakuló összejövetelre és edzésre, amiből
végül az lett, hogy Gál Tamással és Miakich Gáborral együtt kezdtük el edzeni a
Ladiest. Átragadt a lelkesedés ránk is.
Van-e kedvenc emléked a csapat
életéből, vagy mi az, amire a legbüszkébb vagy?
Sok ilyen van természetesen edzésekről
és meccsekről is. Kicsit összekapcsolom a kettőt, mert úgy könnyebb talán
válaszolni. A legjobb meccsünk szerintem az a Danube Dragons elleni döntőbe
jutási tétű mérkőzés volt, ahol nem volt mindegy, hogy mennyivel nyerünk,
illetve az ellenfél a félidőben 21 pontos előnyben volt. A meccs végére
megfordította a csapat a meccset és mi jutottunk a döntőbe. Emellett a Vienna Vikings
Ladies legyőzése is persze maradandó élmény volt, na meg persze az éppen csak
elbukott budapesti rendezésű osztrák női bajnoki döntő is.
Az elején férfi csapathoz voltunk
szokva mindannyian, ahol sokkal kevesebb a személyes lelki tényező a játékosok
esetében. Szerintem a legfontosabb az volt, hogy megtanuljuk ezt a különbséget
edzőként kezelni, a többi már jött magától. Edzésmunkában ugyanaz volt a követelmény,
mint amit férfi csapat esetén elvártunk volna, ebben nem volt nehéz az átállás
egyáltalán. A másik nehézség az inkább csapatszinten mutatkozott meg. Gondolok
arra, hogy 4-5 évente kialakult egy nagyon jó, akár bajnokesélyes csapat,
azonban nagyjából ez volt az az időtartam, mire általában közel egyszerre a
csapat egy jelentős része iskola, családalapítás, munka, pasizási okkal
ideiglenesen vagy végleg abbahagyta a sportot. Ezeknek a játékosoknak a
helyettesítése újabb 2-3 évbe telt, mert adott tehetség és szorgalom szint
mellett a meccsrutint is pótolni kell. Arról nem is beszélve, hogy ez egy
folyamatos toborzási feladatot is jelent a csapat számára, mert a szokásosnál
is jobban szükség van az utánpótlásra.
Miért érdemes mégis lányokat edzeni?
Kis különbségek vannak, amik
megszínesítik egy női csapattal való munkát. Az a tapasztalatom, hogy sokkal
lelkesebbek és kitartóbbak tudnak lenni általánosságban a női csapatban,
kevésbé adnak fel a játékosok vesztett helyzeteket, képesek a végletekig
harcolni. Emellett az, hogy figyelembe kell venni azt is, hogy kinek milyen
hangulata van, vagy sokkal inkább kell egyénenként edzésmunkát kialakítani csak
fejleszti az edzői képességeket.
A jövőben
számíthat-e rád a csapat a vezetőedzői posztról való lemondástól eltekintve?
Nehéz kérdés, mert pont az időhiány
miatt éreztem azt, hogy nem tudok annyit beletenni és hozzáadni a csapathoz,
amennyit kellene. Most úgy gondolom, hogy pozícióedzőként le tudok járni, mert
ott kevésbé káros, ha épp egy-egy edzésen úgy adódik, hogy nem tudok jelen
lenni, azonban mondjuk koordinátori feladatot nem biztos, hogy bevállalnék
jelenleg.
Mit tanácsolnál az utódodnak?
Legyen türelmes az elején, aztán
meghálálja magát az egész. Megéri csinálni, különleges élmény női amerikaifoci
csapatot edzeni. Szakmailag pedig azt, hogy ne korábbi sablonokban gondolkozzon
a támadások és védelem kialakításánál, hanem sokkal inkább vegye figyelembe a
játékosok adottságait, mert a korábbi időszakban is az hozott sikereket.
Miért fontos szerinted a női szakágat
támogatni?
Nincs különbség női vagy férfi sport
között. Ha van valahány ember, aki sportolni szeretne, egy egyesületnek meg van
lehetősége biztosítani azt, hogy sportoljanak és versenyezzenek akkor az támogatandó.
Mivel egyedül van női csapatként Magyarországon a Wolves Ladies, így ez külön
ad egy extra értéket is számára, de enélkül is fontos megőrizni, na meg
jelenleg újraépíteni a csapatot.
Köszönöm a válaszokat!
interjút készítette: Péter Laura
borító kép: Bratincsák Péter (
további képek: Paul Feuersänger
A Budapest Wolves Ladies egykori és jelenlegi tagjai nevében ezúton is szeretnénk megköszönni Récsey Dávidnak a sokéves munkáját és hálánkat kifejezni - kiemelten Gál Tamás és Miakich Gábor „alapító edzőknek” valamint Kövesdi Istvánnak - és mindenkinek , akik a csapatunkat valamilyen formában támogatta.
A jövőben szeretnénk a Ladiest újjáépíteni, ezért várjuk azoknak a jelentkezését, akik akár játékosként, edzőként, támogatóként csatlakoznának a Farkaslányokhoz.
Felhívásunk az alábbi linken olvasható: VEZETŐEDZŐT, VALAMINT POSZTEDZŐKET KERES A WOLVES LADIES