Hírlevél


Hírek


W1Amikor a túloldalon locsolják az edzőt

Wolves - 2022.10.11. 10:20

Kiadó felület 660x82

Szoros mérkőzés, hullámzó hangulat és egy majdnem teli stadion. Így telt a Wolves idei HFL döntője. Sajnos a végén nem mi örülhettünk.

Amikor a túloldalon locsolják az edzőt

„Hello, where can I find the changing rooms?” – kérdezte Patrick Ogunji a meccs előtt jó pár órával. Rámutatva a szemben lévő ajtóra útbaigazítottam a Wolves öltözője felé. De nem csak ő járkált ilyen tanácstalanul. Hisz a jól megszokott pályák és öltözők helyett most igazi profi (méltó) környezetben játszhatott mindenki.


Aztán mikor az ember valóban a gyepre lépett, akkor érezte igazán a különbséget. Vakondtúrásnak és gödörnek semmi nyoma. Nincs jele egyéb bokatörő akadálynak sem. Helyette puha, zöld fű. A szokásos, kacskaringós, halvány vonalakkal megfestett pályán most pontos és jól kivehető volt a rácsozás. Sőt, még számok is segítették a tájékozódást. És hogy milyen csodálatot váltott ez ki? A Farkasok hidratálásért felelős segítője egyszerűen meg is fogalmazta: „Sokkal szívesebben játszanék itt, mint a Wolves pályáján.”.


De persze miben is volt más ez, mint az összes többi meccs? Az apró részletek maradtak a régiben: a bajusz, az ellenfél köszöntése, az öltözőből szóló zene. Minden ugyanaz, csak éppen 5000 üres szék vett minket körül, ami hamarosan meg is telt nézőkkel. Ahogy a nyugati lelátó egyre nagyobb árnyékot vetett a gyepre, egyre több, kék illetve piros-fekete mezbe öltözött szurkoló foglalta el a tribünt, de a bemelegítésen ez semmit nem változtatott.


A meccs előtti készülődést sokan nézték, akik sérülés miatt nem segíthették a csapatot. „Nincs olyan játékos, aki ilyenkor ne lenne ideges amiatt, hogy nem lehet ott a pályán, csak tehetetlenül nézi, ahogy a többiek küzdenek.” – mondta Hegedűs Bálint a mankójára támaszkodva.

Volt, aki szerencsésebb okok miatt nem vehetett részt a Wolves védekezésében. Szakács Kristóf most tért vissza Franciaországban töltött légiós szezonjából. A mérkőzés előtt természetesen ő is lejött a küzdőtérre. „Minden meccsünket megnéztem az interneten. Akadtak jobb és rosszabb meccsek. De úgy gondolom, hogy amikor a leginkább számított, sikerült nyerniük. Reméljük, ez is ilyen lesz.”

Nos, hogy ilyen lett-e, az hamarosan ki is derült.


Ugyan a stadion nem telt meg teljesen, a nézők zaja így is kezdett egyre hangosodni. Az, hogy mennyien is látogattak ki, akkor derült ki, mikor a csapatok kirohantak a pályára: előbb a Wolves, majd az Enthroners szurkolói kiáltottak fel. Ekkor hallatszott igazán, hogy ez nem egy átlagos meccs.




A Himnusszal és Jim Tomsula pénzfeldobásával pedig meg is kezdődtek a mérkőzés szokásos izgalmai. Az első támadást a budapestiek vezethették. Meg is adatott a lehetőség, hogy rögtön megszerezzék a vezetést. Vagyis adatott volna. Ha az első játék (egy screen passz) nem végződik fumble-ban.


„A védelmünk mindig harap.” – jegyezte meg Hegedűs Bálint még a találkozó előtt. Most rajtuk volt a sor, hogy megállítsák a fehérvári támadókat. És bár a Koronázók offense-e egy ideig kitartóan haladt az end zone felé, a 10 yardoson sikerült megállítani a támadást. Csak egy mezőnygól egy ilyen helyzetben? Bárki más is elfogadta volna. Az Enthroners 3–0-s vezetése sokkal jobb, mintha egy touchdownnal léptek volna meg.

Egy punt itt, egy punt ott, és ismét Tóth Leviék kapták meg a labdát, hogy megpróbáljanak pontokat szerezni. És úgy tűnt, ez az a támadás, ahol minden összejön. Egy first downt érő elkapás Cziróktól, egy Danku-, majd egy irányítófutás. Az ezt követő playben pedig mindhárman közreműködtek: Tóth Levi hátrapassza az elkapónak, aki előre küldte a rakétát a futónak. A harmincyardos játék pedig olyannyira összezavarta a fehérváriakat, hogy időt kellett kérjenek. A kezdeti lendület azonban alábbhagyott, a Farkasok nem tudtak a kétyardos vonalnál közelebb kerülni a célterülethez. 
A drive vége egy field goal Storcztól. 3–3.


A kirúgást követően 87 yardot kellett az Enthroners támadóinak megtenni. És szépen lassan ez egyre kevesebb és kevesebb lett. És ráadásul a legidegesítőbb módon: a labdás játékosnak minduntalan sikerült kiszabadulni az első szerelés gyűrűjéből és még egy pár métert megtennie. Ahogy haladtak előre, az óra is lepörgött, átfordultunk a második negyedre. A pár perces szünet alatt sem rázódott vissza a védelem: a drive touchdownnal végződött. 10-3 a Fehérvárnak.

Egy remek visszahordás, máris a félpályától 9 yardra kezdhette meg az offenzívát a Wolves támadósora. Az, hogy elkapta őket a gépszíj, nem is kérdés. Ezt nem mutatja semmi jobban, mint az, hogy a szerencse is hozzájuk szegődött. Tóth Levi passza már-már úgy tűnt, hogy Czirók kezéből a földre pottyan, ám Varga Peti szemfülességének köszönhetően elkapás és jó pár plusz yard lett az akció vége. Ez pedig meg is adta a lendületet a drive további részéhez. Két play-jel később Szatlmayer kapott egy passzt. És TD? Nos, az oldalvonalról igencsak úgy tűnt, ennek megfelelő üdvrivalgásban törtek is ki sokan. A bírói karjelzés azonban nem érkezett meg. A támadást egy yardról Danku fejezte be. Most már tényleg megvolt a hat pont! Az extrával pedig az egyenlítés is.


A defense sem végzett rossz munkát, mikor átvették az offense helyét a pályán. Sőt! Három kíséretnél többet nem engedtek a fehérvári támadóknak. Azonban sokba került a jó védekezés: Kozma Bálint a karját fájlalva kocogott le a pályáról. Csapattársai aggódó pillantásainak kíséretében segítséget kért a gyúrótól, aki megállapította, valószínűleg elszakadt a bicepsze. A védőfal-játékos így kénytelen volt egy kötéssel a karján kiállni a meccsből.

A játék azonban nem állt meg ezalatt sem. A támadók 5 perccel a félidő lefújása előtt kapták meg a labdát, és szépen haladtak előre. De ismét lerohant valaki a pályáról. Kispál volt az, a Farkasok centere. A szemét fájlalta. Belekaptak. A kontaktlencséje miatt pedig jócskán bedagadt. Ő sem folytathatta a játékot. Azonban egyikük áldozata sem volt hiábavaló: a támadás touchdownnal zárult. Igaz, nem biztos, hogy Czirók elkapása a pályán belül történt. Ott és akkor a játékvezetők úgy ítélték, hogy érvényes a hatpontos. A rúgással az eredmény 17-10 a Budapest Wolvesnak!


Az Enthroners viszont még visszakapta a labdát. A védelemnek egy percet kellett kibírni. Ugyan a fehérváriak átjutottak a félpályán, és még egy passz is ment a célterületre, nem sikerült már pontokat szerezniük a félidőben. Hétpontos Wolves vezetéssel várhattuk a harmadik negyedet.

A szünet után a Fehérvár támadhatott: 4 perc alatt végig is vitték a pályán a labdát. Egy sikertelen passzt kivéve minden játékukból haladtak előre. 5 yardot, 8-at, 20-at. Meg sem álltak a touchdownig: 17-17. De a Budapest Wolves jó mezőnypozícióban kapta vissza a támadás jogát. Két szép futással nyitották a drive-ot. A másodiknál azonban Danku kiejtette a kezéből a labdát. Egy fehérvári összeszedte. De hát már rég lent volt! Mit ítéltek a bírók? Az Enthronersé a labda? Jó páran felhördültek a kispadon és a lelátón is. Aztán jött a visszajátszás. Na, itt már valóban előtörtek az indulatok mindenkiből: Danku csípője biztosan földet ért. Nem csoda, hogy egy pad „véletlenül” feldőlt.

Hogy is mondják? Ebül szerzett labda ebül vész el? A kiváló védekezésnek köszönhetően a Fehérváriak nem tudták kihasználni a lehetőséget. Ismét a Wolves támadhatott. A negyedből még öt perc maradt, de először a Budapest, majd az Enthroners sem jutott az end zone közelébe. Két említésre méltó játék volt a Farkasoktól: Illés Álmos safetyközeli sackje és Lewis visszahordása.

Az utolsó játékrész egy fővárosi punt után az Enthroners támadásával indult be igazán. Akadt egy pár sikertelen passz és rövidebb futás, de sajnos elhibázott szerelés és védőszabálytalanság is. Így a fehérváriak hamar a 20 yardoson belül találták magukat. Ott pedig már nem is teketóriáztak: megszerezték a vezetést. 24-17.

A visszavágás azonban nem sikerült a Wolves támadóitól. A passzok csak nem akartak jó helyre repülni. Egy 3&15-ös szituációt sikerült megoldani. Még egyet azonban már nem: negyedik kísérletre puntolni kellett.

A Farkasok támadói szépen összegyűltek, hogy átbeszéljék a problémát. Nem is számítottak rá, hogy hamar visszamennek a pályára. Közben az egyik játék során az Enthroners futója kilépett az oldalvonalon, a labdát lerakva kocogott vissza a következő playre. Mindenki a következő akcióra készült. Azonban Homoki észrevette, hogy a játékszert még a pályán ejtette ki a kezéből. A bírók is így látták, így nem is fújták le a játékot: a budapesti védő pedig megindult a célterület felé a disznóbőrrel. A következő pillanatban pedig kapkodhattak is a Wolves támadói a sisakok után, ugyanis újból ők jöttek. Pár yarddal a cél előtt nem is lehetett őket megállítani: Tóth Levi megfutotta a touchdownt! 24-24.


77 yard és kevesebb, mint 5 perc. Ennyit kellett kibírnia a Budapest védelmének, hogy még visszatámadhassanak a végén. Vagy legalább hosszabbításig húzzák a meccset. A Fehérvár tudta a dolgát: futásokkal és középső passzokkal égették az időt. De egy sack és egy negatív yardos szerelés után úgy tűnt, a harmadik kísérletre meg lehet őket állítani. Azonban egy passzal sikerült kijutniuk a szorult helyzetből, és még az órát is lepörgették a kétperces figyelmeztetésig. Vészesen közeledtek a touchdownt jelző vonalhoz. Futójáték. A labda ismét Homoki kezében kötött ki. „Miért nem mi jövünk?” – jött a jogos kérdés a kispadról. De úgy tűnt, a bírók már hamarabb megállították a játékot. Ki hallhatta abban a hangzavarban a sípszót? Egy perc. Elkapás. 40 másodperc. Még egy. 35. A Fehérvár időt kért. Következő passz. Touchdown. 34-27. Kereken fél perc maradt.

Csalódott káromkodások és sisakdobálások. Köztük egy pozitív mondat hangzott csak: „Még nincs vége.”. Valóban. A visszahordás után 24 másodperc alatt kellett eljuttatni a labdát a pálya túlfelébe. Ennek megfelelően Tóth Levi el is eresztett egy hosszú passzt Czirók felé. A dobás azonban túl hosszúra sikerült. Egy fehérvári védő pedig megszerezte a játékszert. Vége.


Itt csalódott, ott örömkönnyek. A Fehérvár Enthroners megnyerte a meccset és a bajnoki címet. Olyankor talán még kevésbé csillog szépen az ezüst, ha egy csapat mindent beletesz a meccsbe, de az sem elég. A Wolves szépen lassan elindult az öltözőbe, miközben a háttérben az ellenfél játékosai üldözték az edzőt a vizesvödörrel. Az aranyérmek pedig Jim Tomsulanak köszönhetően szépen sorban minden fehérvári nyakában lógtak.
A „majd jövőre” gondolatok most nem nyújtanak sok vigaszt, de a szurkolók támogatása folyamatosan gyógyítják a sebeket. 


írta: Semjényi Anna
fotó:Kardos Gábor
Kiadó felület 660x82


Budapest Wolves 2
Levelek Spartans

Budapest Wolves 2 Levelek Spartans
Időpont: 2022.7.17. 18:00
Helyszín: Div2 elődöntő az Angyalföldi Sportközpontban
Labdázz vele!
Eredmények.com
Amerikai foci live scores